Kezdjük kipihenni a gyerekeket ... a macska és én ... már nem kell a szekrénybe bújnia, sem az ágy alá. Szegény nem bírta a kisebbiket. :) Sok volt neki, hogy vki állandóan macerálja. Bár az már tőle is utálatos dolog volt, mármint a macskától, amikor előjött csak azért, hogy a kicsi arcába morogjon ... :)

Már egész nyugodtan üldögél az asztalon.

Én viszont még mindig nem alkottam semmit. Habár ma a munkahelyemen meglepően hatékony voltam. Nem szoktam ilyen lenni a szabadság utáni hétfőn, nyűgösen és álmosan.