Hazaértek végre a kis drágák! :)
Igaz, egy év késéssel, de a lényeg, hogy itthon vannak. :) Van képem is róluk, csak még nem töltöttem fel a gépre. Még mosni kell, meg kitalálni neki valami keretet, ugyanis falinaptárat akarok belőle. Ja, és találni kell neki valami szééép betűtípust, amivel a hónapokat ráhímzem.
Voltam ma is kötözésen. Elvileg holnapra is berendelt a dokibácsi, de mivel dolgozom, ezért nem tudok menni, délután meg nem rendelnek. Majd hétfőn bemegyek, remélem akkor már végleg elengednek. Addig meg csak nem pusztulok bele a kötözés nélküliségbe. :)))
Jajj, úgy sajnálom, hogy a seb, meg a költözés, meg a mindenféle miatt nem sikerült befejeznem a dévai gyerekeknek szánt dolgokat. :(
Szombat délelőtt meg még Budára is be kell mennem, a bankárképzőbe, a sógornőm könyveiért.
Igazából azon szoktam gondolkodni, hogy akinek családja van, az hogy oldja meg, hogy belefér a 24 órába? Én sokszor így egyedül is el tudok veszni a teendőkben. :) Bár, ha rákényszerül az ember, akkor megtanulja jobban beosztani az idejét. Gondolom én ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése