No, tegnap nekiálltam festeni, anyagot a SAL-hoz. Hááát ... régen festettem, és hirtelen felindulásból kissé túl erősre sikerült a szín, így elég vad rózsaszín lett a halvány barackból. :)) Nem is mutatom meg.
Így eszembe jutott, hogy van egy régebbi hímzővásznam, amit tavaly vettem, de mérgemben bevágtam a szekrénybe, mert nem elég, hogy szerintem elég drága volt, még utólag vettem észre, hogy az eladó teljesen ferdén vágta le az anyagot, ami ugye egy hímzővászonnál azért nem mindegy. Nem is tudom milyen márkájú, számú, csak arra emlékszem, hogy len. Szerintem ma neki is állok a hímzésnek. Igaz, az azsúr terítőm is ott vár félkészen, és elkezdtem egy Zweigart baglyos hímzést is. Ez most jobban érdekel.
Ma sem vidított fel ez a búbánatos idő.
Reggel azon tanakodtam, vajon lehet-e kedvelni valakit elhatározásból.? Kifejezetten ezért ébredek reggel 10 perccel korábban, mert ilyenkor idétlen ötleteim támadnak félálomban! :))) Egyébként nem, hanem azért, mert rettentő nehezen ébredek és muszáj reggel kicsit üldögélnem a KV-m mellett.
4 megjegyzés:
jó a félálom beli gondolatod...
szerintem a kedvel szó tökéletes szó erre a témára.
olyanokat kell elhatározásból kedvelni, akiket egyébként szívből utálnál :D
ez a felebaráti szeretet. a szerelem (és tágabb értelemben a szeretet) téma meg nem tartozik ide.
ja, és jó, hogy több dologgal foglalkozol egyszerre... mindig azt vedd elő, amihez legtöbb kedved van.
és egyébként a német, mint a fejlettebb nyelvek általában, tökéletesen alkalmas arra, hogy ráfogják az értetlenséget. a munkák megcsinálódnak, soll és ist esetek vannak - személytelen a szakmai nyelv, iszonyú jól lehet benne lavírozni.
sok tehetségtelen csóka egy életen át csinálja odakinn, visszatérő rémálmuk lehet, hogy kiderül: ők csak e-mailezni és eszkalálni tudnak, és még sosem zártak le egy problémát.
nagyon nem egyszerű velük, de azt hiszem, neked ezt nem kell mondani. :) két hónap kellett, mire hozzászoktam, hogy ha ők csinálnak hülyeséget, akkor is te vagy a hunyó. hiába, a felsőbbrendűségi érzésük az nem halt ki annak idején.
egyébként is úgy érzem, hogy mostanában kezdem ismét agyonbonyolítani a dolgokat, és vissza kell térnem az derűs naivitáshoz. az élet oly egyszerű. csak tudni kell mosolyogva szemlélni és nem túl komolyan venni magad.
kedves anikó!
na, jobban vagy már? :)
Sajnos nem! De holnap péntek, így lesz két napom kifeküdni a náthát! :)
Megjegyzés küldése